2015. május 10., vasárnap

2. Rész: Mystery

2. rész: Rejtély

Ránéztem az órámra és felsóhajtottam, mert tudtam, hogy tovább nem maradhatok. A szüleim rettentő mérgesek lennének, ha este 9 óra előtt nem érnék haza. Ráadásul holnap már kezdődik is az iskola, hivatalosan is vége a nyári szünetnek.
-Sajnálom de mennem kell.-közöltem csüggedten.
-Haza kísérjelek?-kérdezte James.
-Az jó lenne.-mosolyogtam. 10 perc alatt sikerült mindenkitől elköszönnöm, plusz még meg kellett várnom, amíg James kihozza a biciklijét.
-Mehetünk?-kérdeztem, majd végül azt vettük észre, hogy versenyeztünk, hogy ki ér előbb el a házunkig. Természetesen én vesztettem, ahogy az szokott lenni. Nem is tudtam, hogy Angie bátyja ilyen jó fej, naphosszat el tudnék vele beszélgetni.
-Meg is érkeztünk. Hát akkor én most...megyek. Remélem még beszélgetünk.-intett.
-Köszi, hogy elkísértél.-integettem én is. És aznap este nyugodtan tudtam aludni.

*Reggel 6 óra*

Az ébresztőórám szokás szerint irritáló hangon szólalt meg.
-Istenem, mondd minek kell iskolába járni?!-beszéltem magamban, majd az ajtó mögül kuncogás hangja szűrődött be.
-Ki az?-kérdeztem felháborodott hangon. Hát persze, hogy Angie volt az, ki más is lehetne.
-Kapd össze magad! Lekéssük a buszt.-mondta vidáman. Gyorsan átöltöztem és elindultunk a buszmegállóhoz. Kiakasztó, hogy fél órát kell utaznom egy nyamvadt suli miatt. Pff... Mikor megkezdődött az 1. óra, azonnal a padra hajtottam a fejemet. Szinte végig aludtam, a csengő hangjára keltem fel. A folyosói szekrényemben matattam, amikor egy üzenetet találtam benne. Idézem:

"Katniss McCartney! Ma délután pontosan 5 órakor állj meg a suli előtt. Hogy, miért, azt egyenlőre nem áruljuk. Más személyt nem hozhatsz magaddal. Ha bárkinek is szólsz egy szót is erről az üzenetről, vagy nem tartod be a szabályokat, annak súlyos következményei lesznek. Azt ajánlom vigyázz, mert a szeretteid életével játszol. Utóirat: Minden pillanatban figyelünk."

Sokkot kaptam. Nem értem ezt az egészet. Nagyon remélem, hogy ez csak tréfa. De mi van ha nem? Ki fenyegetett meg és miért? Mit tettem? Én senkinek nem ártottam. Abban a percben, amikor olvastam az üzenetet, azt hittem összeesek.
-Mi a baj? Olyan sápadt vagy.-szólított meg egy ismerős hang.
-Kendall?-kérdeztem megrémülten.
-Igen én vagyok az. Rosszul vagy?-kérdezősködött, de én nem feleltem, csak a kezébe nyomtam az üzenetet, hogy olvassa el.
-Ahh, ezzel ne is törődj, csak valaki rád akar ijeszteni.-nyugtatott.
-Gondolod?-néztem rá kétségbe esetten.
-Biztos vagyok benne.-fogta meg a kezemet. Kacsintott egyet, majd mennie kellett órára. Szavai kicsit lenyugtattak, de még mindig nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy mi van, ha ez az egész igaz. Második szünetben újra kinyitottam a szekrényemet és ismét egy üzenetet találtam.
-Mindent láttunk, nem engedelmeskedtél , megszegtél egy szabályt. Még egy utolsó esélyt, kapsz. Ne feledd, ma délután 5 óra.-olvastam magamban.

2015. április 7., kedd

1. Rész: Exciting Day


(Izgalmas Nap)

A nevem Katniss McCartney. 22 éves lány vagyok, Las Vegasban élek a szüleimmel. Sajnos nincs testvérem, de helyette ott van az én legjobb barátnőm, Angela, becenevén Angie. Ami pedig a jelent illeti, épp a tengerparton sétálok. A tenger nyugalmat, békét sugároz, lassú hullámai a partot nyaldossák, fodrozódnak, ahogy a part közelébe érnek. A szél puha, bársonyos, lágyan simogatja a bőrömet. Egyszer csak minden átmenet nélkül erősödni kezd, a hullámok sötétkékre változnak, az ég beborul, a felhők gyorsan sodródnak az égen. Először halk, majd egyre hangosabb morajlás hallatszik, mintha nem is ugyanazon a parton lennék, ahol eddig nézelődtem. Az emberek sietősen úszva igyekeznek elérni a partot, a szél már cibálja a pálmafákat. A hullámok toronymagasra szöknek. Minden elsötétül, a homokot sodorja, kavarja a feltámadt viharos erejű szél. A hirtelen jött vihar látványa lenyűgöz, még sohasem láttam ilyet. Egyszerre fenséges és félelmetes. Ám engem nem ijeszt meg. Ahogy az esőcseppek az arcomat érintették, mosolyogva útnak indultam hazafelé. Feleslegesnek éreztem a nyári papucsot a lábamon, így hát kiléptem belőle. Mezítláb minden egyes pocsolyába beleugráltam. Olyan volt, mintha újra kislány lennék...
-Katniss! Csurom víz vagy! Hol voltál?-szólított meg anya, amikor beléptem a házunk ajtaján.
-Csak sétáltam egyet. Megyek átöltözöm.-jelentettem ki. Gyorsan felvettem valami száraz ruhát, és ledőltem az ágyamra pihenni. Hirtelen megcsörrent a telefonom, Angela hívott.
-Szia Angie!-köszöntem neki.
-Szia! Most, hogy elállt az eső, nincs kedved átjönni egyet dumálni? Úgy unatkozom.
-De megyek. 5 perc és ott vagyok.-vágtam rá a kérdésére a választ. Nem lakik tőlem messze. Felpattantam a biciklimre és már ott is voltam.
-Szia! Na mit csináljunk?-öleltem meg.
-Nekem mindegy. Anyuék most nincsenek itthon.-felelt. Aztán felmentünk a szobájába és hangosan kezdtünk zenét hallgatni.
-Lehalkítanátok? Nem hallom a TV-t.-rontott be Angie bátyja,James.
-Jaj ne már, tudod, hogy ez a kedvenc számunk! Gyere inkább hallgasd ezt te is!-győzködtem vigyorogva.
-Na jó, de akkor mindenkit leütök ezzel a párnával!-röhögött, majd felkapott egy hímzett párnát. Össze-vissza rohangáltunk a lakásban, mindenhol tollpihék repkedtek a levegőben, míg nem valaki kopogtatott. Lefagytunk és kétségbe esetten bámultuk az ajtót.
-Ki lehet az?-suttogtam.
-Mindjárt megtudjuk!-mondta James határozottan, majd kinyitotta az ajtót.
-Hahó! Jöttünk bulizni!-rontott be az ajtón 3 srác.
-Sziasztok! A nevem Katniss McCartney.-mutatkoztam be nekik. Megismerkedtem mindegyikkel. Kendall, Carlos és Logan a nevük, jó fejek, de egy kicsit furcsák nekem, mondjuk úgy, hogy még nem ismerem őket eléggé.
-Hé skacok! Kezd sötétedni. Csinálhatnánk bátorság próbát a kertben!-ötletelt Carlos.
-Csajoknak az túl durva lenne.-mondta lenézően Kendall.
-Micsoda?! Fogadjunk, hogy nem ijedek meg annyira mint te!-néztem szembe vele. Nevetni kezdett, de amikor meglátta rajtam, hogy nem viccelek, lefagyott az arcáról a mosoly. James és Logan 1 óra alatt felállítottak mindent. Addigra be is sötétedett. Úgy döntöttünk, hogy Carlos és Angie fognak minket ijesztgetni.
-Ki kezdi?-kérdeztem.
-Majd én.-jelentkezett önként Logan. Simán végig is ment, nem ijedt meg semmitől. Én következtem. Ahogy mentem a kijelölt útvonalon, Carlos inkább vicces hangokat adott ki. Egyszer csak James ugrott ki a bokrok közül, remélve, hogy elsikítom magam vagy megrémülök, de nem. Azonban akkorát taszított rajtam, hogy elestem a fűbe és ő is.
-Te hülye! Arról nem volt szó, hogy fellökünk másokat.-röhögtem.
-Bocs, nem akartam.-mondta vigyorogva és köpött egyet, mert beleharapott a fűbe. Gyorsan felállt és felsegített...

2015. április 6., hétfő

Első Bejegyzés

Sziasztok! :) Ez a blog első bejegyzése, mely soha nem jöhetett volna létre Daniella Mirachelle nélkül.Ő készítette ezt a csodálatos designt, amit nagyon-nagyon szépen köszönök! <3 Nos, a fejlécből biztos rájöttetek az oldal témájára. Igen, ez egy Big Time Rush blog lesz, néhány új szereplővel. Jelenleg az első részen dolgozom. Kérlek mindenképpen kommenteljetek majd, mivel ez lesz a legelső blogom és nagyon jól jönnek a tanácsaitok, hogy például mi nem jó a sztoriban, mi az amin változtatnom kéne, stb.. Hamarosan jövök az első résszel. Addig is, sziasztok! ;)
~Katniss